*Brainfood*

*Brainfood*

1024 1726 Renomé stúdió

Az elején nem akarod, nem érted, nem tudod elképzelni nélküle, figyelmen kívül hagyod, majd elmúlik magától, nem?…

 

Nem.

 

Rájössz, hogy muszáj, le kell állnod, de tűkön ülsz. Azt hiszed elég egy hét, aztán még egy, tervezed, hogy három hét után Te már tuti jössz, mert ironlady vagy, mert csinálnod kell, mert pár hét is a világ, hova lesz igy a fejlődés?… Mentálisan emészt, hogy mindenki más csinálhatja rajtad kívül, hogy mindenki halad, előre, csak Te vagy az, aki hátra.

Tervezgeted, hogy majd ezt is kipróbálod, 1000 screenshot és videó, türelmetlenség, menjünk már.

 

Továbbra is fáj, nem múlik, de miért nem? Majd mintha kalapáccsal vágnának fejbe, átkattan, rájössz, hogy ez Érted van. Te keverted magad ebbe a helyzetbe, és a Te feladatod ésszerűen kikeveredni belőle. Rájössz, hogy nem az idő számít, hanem az energia és az alázat, amit belefektetsz. Nem érted, hogy hagyhattad figyelmen kívül tested fél éves kínlódását, hogy hanyagolhattad el annyira, hogy a végén felöltözni is fáj.

 

Észhez térsz, nyomod ezerrel a gyógytornát, edzéstervet írsz, elnézést kérsz a testedtől, mit tettél vele. Betartasz minden egyes szabályt, nem szaladsz előre, lépésről-lépésre újra felépíted az egészet. Változtál, a tested hálás, a hozzállásod egészen más, nem a minél hamarabb számít már, hanem a minél teljesebb visszatérés.

 

A rúd sem kér mást, mint minden sport: alázatot, mind magaddal, mind a sporttal szemben. Ezt adta nekem az elmúlt 2 hónap.

 

Xx:)

Dnut